Mivel kb egy óráig szarakodtam a kinézettel, csak felötlött bennem a kérdés: miért csinálom ezt? Próbálgattam valamit kihozni a blog kinézetéből, láthatóan kevés sikerrel. de hát minek? Ha valaki feljön, akkor természetesen meglátja a kinézetet, ha felszínes, tovább is megy, ha pedig véletlen érdekli a tartalom, itt marad.
A felszínesség egy teljesen tikipus emberi tulajdonság, ez mindenkiben megtalálható, de szerencsére van, aki ezt legyőzi, és tovább kutakodik akkor is, ha az első benyomás nem volt jó. Lehet szó egy blogról, egy weboldalról, egy könyvről, és persze egy emberről. A mai világban már tényleg mindenki nagyon más (vagy éppen ugyanolyan? - erről mindjárt) és az embereknek sok mindent tolerálni kell. Amint tudjuk, ez nem megy valami jól. Nem mondom, hogy én mindent és mindenkit tolerálok, és hogy mindenkivel össze barátkozok... Egyáltalán nem. Sok ember elítéli az általánosításokat és a felszínességet. Ez egy teljesen szubjektív dolog.
Tegyük fel. Van egy ominózus emo fiú. Fekete, szembelógó haj, fekete ruhák. Az emberek őket első látásra elítélik. ez leginkább azért van, mert az utóbbi években nagyon elszaporodtak az emok, legalábbis a divatemok biztosan. És éppen ez a probléma. Én egyáltalán nem ítélem el az igazi emokat, aki tudja, milyenek ők, szerintem egyetért velem. Viszont a divatolós converses-newyorkeres-pöttyös-csíkos-feketerózsaszínes egyedeket már nem tudom tolerálni. Egyszerűen undorítónak tartom, ha valaki divatból csinál vagy hord valamit, divatból beszél és viselkedik így meg úgy. Ilyenkor természetesen egyik emo kinézetű emberhez sem megyek oda, mert nem tudhatom, hogy éppen egy pózer vagy egy igazi emo-e. Mellesleg megjegyezném, hogy nagyon szeretnék végre találkozni egy igazi emoval, akinek a belső fontosabb, mint a külső. Csak mert eddig nem nagyon sikerült...
Akkor a dolognak egy másik megközelítése: adott egy szegény családból származó lány. az osztályban a többség átlagos családban él, egy kis rész még talán gazdag is. És igen, van akinek a családja valamilyen okból nem éri el az "átlagos" szintet. Ebből adódóan nem jár divatos ruhákban, nem tud elmenni az osztálykirándulásokra, nincs pénze a legdrágább taneszközökre stb. Biztos van, ahol a szegényebbeket is befogadják, viszont a legtöbb helyen ők ki vannak közösítve. nem tudom, hogy van-e ember a világon, aki tudna értelmes magyarázatot adni, hogy őket miért kell kiközösíteni. Ők miért kevesebbek nálunk? Van kétféle eset: 1. a szülők alkoholisták. 2. a szőlük valami miatt nem tudnak dolgozni/annyi pénzt keresni, mint a többiek. Az 1. esetben természetesen a szülő hibájából adódnak a problémák. (bár az alkoholistákat sem szabad mindig elítélni, ez másik téma lesz) A 2. esetben viszont tényleg taplóság elítélni a szülőt/gyereket. ha valakinek van ilyen ember az osztályában, szerintem az tud az osztálytárs családi hátteréről és annak el kellene gondolkoznia, hogy tényleg érdemes a kiközösíteni azt az embert.
