Az előző bejegyzést szerettem volna folytatni... Ez most tényleg egy furcsa dolog lesz, igen Avril Lavigne-ről akarok írni. Régen nagy kedvencem volt, sőt, talán mondhatni példaképem, ugyanis nagyon egyedinek tartottam, és jó volt látni, hogy van olyan ember a médiában is, aki nem áll be a sorba. És hogyha most ránézek, elfog a hányinger. Sajnos már nem csak a rózsaszín Avriltől, hanem a régi, deszkás Avriltől is, annyira megutáltam szegényt...

Egy kicsit elemezzük ki: Avril 2002-ben jelent meg, szókimondó, deszkás, vagány énekesnőként. Beszólt minden cicababának, és hangoztatta, hogy ő soha nem lesz olyan mint ők. Ez egy nagyon aranyos dolog, de sajnos már akkor érezni lehetett, hogy Avril nem éppen az az "önmagam vagyok, és tudom mit akarok" fajta. Folyton megemlítette, hogy ő mennyivel jobb és szexibb, mint például Britney, de ő aztán nem fog olyan ruhákban járni, amiben ez látszik. Aztán teltek-múltak az évek, Avril egyre nőiesebb lett. 2004-ben már szoknyában "goth"-ként volt látható. (Nem mellesleg a punk és goth mivoltát ugyanúgy megkérdőjelezném....) Aztán egyre szexibb ruhákban tűnt fel egyes fotókon, szóval az egyik kijelentését máris sikerült meghazudtolnia. Aztán összejött a drágajó Sum 41-os Deryck-kel, onnan pedig már egyenes út vezett a ribancsághoz. A 2. és a 3. albuma között kimaradt pár év, és a nagy "goth-punk princess"-ből (édes istenem.....) hipp-hopp "mother fucking princess" lett, ami valljuk be, nem sokkal jobb, mint az előző. Szőke-rózsaszín haj, rózsaszín ruhák, gitárok, rózsaszín minden, seggriszálás, undorító koreográfiák, és ami a legszomorúbb, a visító hang. A hangja igazából régen se volt egy nagy szám, de ez a mostani mókusra hasonlító orrhang egyszerűen hallgathatatlan. Már mondanom sem kell, hogy hány régebbi kijelentését hazudtolta meg mostani stílusával.

Akkor egy kicsit a stílusiról. Kezdetben deszkás punk-nak titulálták. olvasgattam egy kicsit, találtam pár kijelentést a drágától: "Én teremtettem a mai generáció punk-ját", Majd egy kicsit később: "Nem vagyok punk. Soha nem mondtam, hogy az vagyok." A második kijelentésben végre igazat mond... Tényleg köze nincs hozzá. De még a deszkás punkokhoz sincs sok. Pár szegecses csuklószorítótól és egy nyakkendőtől senki nem lesz punk, attól, meg hogy egyik klipjében gördeszkán gurul, vagy egy deszkás srácról énekel nem lesz gördeszkás. A zenéjének semmi köze nem volt a punk-hoz, de még a rock-ból is inkább a lightosabb fajta, azt pedig még megemlítenem is fáj, mennyi kijelentésében menőzött azzal, hogy ő magának írja a dalait, miközben ha megnézzük, az összes számánál fel van tüntetve mellette más zeneszerző is, az első albumánál pedig egy egész zeneszerző-csoport is.

A témáról még tudnék írni, de igazából több időt nem akarok rá pazarolni.