I'm into reality -

Elkeseredettségében inkább kiült a teraszra, a megszokott helyére, rágyújtott egy cigarettára és elfeledte minden baját. Ahogy az öngyújtó lángja elkapta a cigi végét, érezte, legalább ez az egy dolog nem változott. Ez megmaradt, akkor is, ha minden más megváltozott. Az idő múlik, az emberek változnak, az időjárás változik, de ő maga is változik. Változnak a gondolatai, megváltozik az emberekről, a világról alkotott véleménye. Minden nap egyre jobban csalódik a körülötte élő emberekben, és legfőképpen magában. Világ életében utálta az embereket, de lassan rájött, ez az ő hibája. Nem a világgal van a baj, nem az emberekkel, hanem vele. Az ő saját életfelfogása taszítja el saját magától az embereket, az élet boldog, élvezhető pillanatait. Csak az ő fejében motoszkáló gondolatok miatt történik úgy minden, ahogy. Nem próbál beilleszkedni, non-konformistaként szemléli a 21. század embereit, akiknek a pénz fontos, és a külső. Hazudnak, lopnak, csalnak - de a saját boldogságuk miatt teszik. De ő nem, nem akar olyan lenni, nem akar közéjük tartozni ilyen áron. Álmodik egy szebb világról, jobb, befogadó emberekkel. De álmodik egy közösségről is, amibe ő is beletartozhat. Még soha nem találta meg azt. Tudja, valahol léteznek olyan gondolkodású emberek, mint ő, de nem a közvetlen környezetében. El kell innen mennie, ki kell törnie, és itthagynia mindent, ami eddig történt, ki kell törölnie összes emlékét és új életet kezdeni. De túl kevés hozzá. Nincs ereje, nincs akarata. Addig itt marad, éli tovább ezt a rohadt, kétszínű életet, megalkudik, befogad és befogadják. Így megy tovább az élet - így nyomja el a cigaretta megmaradt csikkét, de álmodik tovább és erőt gyűjt.